A Királyhágómelléki Református Egyházkerület
egyházkormányzati irányelvének tervezete

Program

Melyet megválasztásom esetén Isten és a ti segítségetekkel szeretnék megvalósítani

1978-ban fejeztem be teológiai tanulmányaimat. Azóta vagyok szórványlelkész is, a Bánát egyik misszionáriusa. 20 éve végzek missziói és diakóniai munkát, egyházmegyei, kerületi és zsinati szinten. Missziós társaimmal együtt sokat vívódtam – vívódok egyházunk jelenlegi állapota felett, mely nem csak engem, de senkit sem nyugtathat meg. Imádkozom érte. Szívemből kívánom, hogy másképp legyen. Hogy egyházunk élő egyház legyen. Krisztus életének és szolgálatának továbbvivője ezen földön. Ezért a következőket tartom fontosnak, melyekért Isten segítségével minden erőmmel munkálkodnék is:

I Az egyház megújítása

1. Szükségesnek tartom az egyház megújítását a teljes Szentírás alapján.

500 év után, itt az ideje az Ige szerinti megújulásnak, a reformátori elvek szem előtt tartásával: 1. egyedül Krisztus, 2. egyedül a Szentírás, 3. egyedül hit által, 4. egyedül kegyelemből, 5. egyedül Istené a dicsőség. Kálvin tanítása szerint: az ember legkiválóbb tulajdonsága az istenképűség, mely a bűnesetkor összetört, de Krisztusban visszanyerhető megtérés és újjászületés által, mely képűségünk fő vonása az Isten és az ember iránti szeretet. Ebben az Igének életformáló, megtartó és üdvözítő ereje van: „Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére” Róm1,16; 1Kor1,21. Ezért vegyük nagyon komolyan a Szentírást, legyen életünk zsinórmértéke.

2. A megújuláshoz elengedhetetlenül szükséges a gyülekezetek Krisztus központúságának tiszteletben

tartása. A gyülekezetben a döntő, az utolsó szó Krisztusé, aki a Fő, aki által igazgat az Atya mindeneket. Kálvin teológiáját is a krisztusközpontúság határozta meg. Mit értek ez alatt? Mindenben övé az elsőség (Kol 1, 18) és lehetetlen, hogy ez másképp legyen. Hiszen Ő a feje a teremtésnek, amint írva van – „az Isten teremtésének kezdete” (Jel 3,14), Feje a gyülekezetnek és Ura az egész világmindenségnek. Ő mindenek felett áldott Isten (Róm 9,5), elsőszülött a halottak közül (Jel 1,5 és 1Kor 15,23), ezért mennyen és földön minden nemzetségnek (Ef 3,15) Krisztus uralma alá kell vetnie magát. Benne lakozik az Isten dicsősége a maga teljességében (Kol 1,15), Ő az Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása (Zsid1,3) Alászállott a legnagyobb mélységbe, hogy a gyülekezetet a legnagyobb magasságba emelje és a maga dicsőségében részesítse. „Ő nem szégyenli tagjait, atyjafiainak nevezni.” (Zsid 2,11)

3. Megújulás minden szinten - „Szükség néktek újonnan születnetek.” (Jn 3,7) Az egyház tagjaiban él és csak úgy van élete, ha tagjainak élete van. Az Ige és Szentlélek által megújult ember Krisztus életének hordozója. „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem. (Gal 2,20). „A Lélek az, aki megelevenít, a test nem használ semmit.” (Jn 6,63) A megújult ember élete szolgáló, gyümölcsöző élet, Istent dicsőítő élet. Szentlélek nélkül halott az egyház, a család, a házasság, és az egyéni élet. Akiben nincs ez a Lélek, nem az Övé. (Róm 8,9/b). Csak a Lélek támaszthat fel halott állapotunkból az Igével együtt, mint Izrael száraz csontjait.

4. Buzdítanék mindenkit a hitélet naponkénti megélésére, a szentségben való életre az élet minden területén, a bűnbánatra és az újjászületésre, a régi sebek orvoslására, a szeretetben való élésre. Tudjuk, hogy Isten üdvözítő üzenete mindenkihez szól, Ő nem akarja a bűnös ember halálát, hanem azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és éljen. (Ez 18,31-32) Jézus Krisztusnak odaszánt élet, a vele való életközösség biztosítja életünk szilárd alapját, reménységét és üdvösségünket. Pállal együtt valljuk, hogy a hit Isten ajándéka (Ef 2,8-9), de nekünk kötelességünk, hogy a hitre jutást ne nehezítsük az „idegen tűz” behozatalával. (4Móz3,4). Ha nincs Jézus a szívünkben, megjelenik a szabadelvűség, a kultúrprotestantizmus és a törvényszegés. Csak Krisztus adhat teljes, örömteli életet. 

5. Hangsúlyoznám a sákramentumokkal való élet fontosságát. Hogyan éljünk velük helyesen? Kik részesülhetnek benne és hogyan? Lásd a Jn 6,53 és a Káté ide vonatkozó kérdéseit: keresztség és úrvacsora. Rendet kell tenni abban is, hogy hányszor szolgáljuk ki egy évben: 5-től 12-ig? Missziós tapasztalatom: ahány gyülekezet, szinte annyiféleképpen csináljuk: megkeresztelünk mindenkit és az úrvacsorát is kiosztjuk mindenkinek. Nem számít semmi.

6. Misszió – a gyülekezet minden élő tagjának bevonásával. A misszió egymásunk keresése, megtalálása, és együttélés a Krisztus szerezte váltságban, a gyülekezet közösségében. Úgy hiszem, hogy csak így indulhat el az igazi élet, népünk lelki felemelkedése, amit szívemből óhajtok és amiért szüntelen imádkozom. Minden gyülekezetnek Krisztus és missziócentrikusnak kell válnia, különben minket fognak misszionálni mások, de akkor jaj nekünk. Hívek nélkül maradunk és a falaknak prédikálunk. Vallom, hogy a jövő misszionáriusa a misszionáló gyülekezet. Jézus minden tanítványát misszióba küldte és ehhez szentlelkét adta nekik. Nekünk is engednünk kell Jézusnak, a misszióba küldő Úrnak. A tanítványok elmentek, nekünk is mennünk kell. Teljesíteni kell a missziói parancsot (Mt 28,18-20). Meglátásom szerint egyházunk egyik gyenge pontja a misszió. Miért? Azért, mert missziót csak olyan emberek tudnak végezni, akik újjászülettek, akiknek üdvösségük van. Hol vannak ezek az emberek? Vannak ilyenek? Azért kell imádkoznunk, hogy legyenek és akkor lesz misszió. Fel kell szabadítani úgy a lelkipásztorokat, mint a gyülekezet tagjait a misszióra, a bizonyságtételre.

7. Ökumené – az apostolokkal együtt valljuk „a szentek egyességét” HK 23.55, és egységét, melyet a Szentlélek teremtett meg és tart fenn. A SOLA-k alapján egyek vagyunk azokkal, akik ezt igazán a reformátori értelemben vallják. A hamis, bibliátlan ökumené nem fogadható el. A múltból megtanulhattuk, hogy a „nagy ökumenénak” mi lett az eredménye. Egy hurokszorítás a nyakunkon, a fojtogatás. Értjük, mire utalok. Nem véletlenül mondja a megdicsőült Úr, Jézus: „légy hű mindhalálig.” (Jel 2,10/b). A Jézushoz való hűség pedig az Ő Igéjéhez való hűséget jelenti. Légy tehát hű az Igéhez.

8. Hangsúlyt szeretnék adni a szentségi-erkölcsi fegyelemnek. Isten mondja: legyetek szentek, mert én szent vagyok. Az Ő akarata a mi szentté lételünk (1Thess 4,3). Látnunk kell a nagy erkölcsi romlást. A mi népünk ellen a legnagyobb támadás nem gazdasági-pénzügyi jellegű, hanem erkölcsi jellegű. Népünk súlyos erkölcsi válságban van. Egyre nagyobb teret nyer a keresztyén értékrend szétverése, tudatos és rafinált bomlasztása „az új istenek” bearanyozásával. És sajnos, hogy ez az erkölcsi fertőzés folyik az egyházban is. Erről most nem akarok beszélni. Az egyházban ezek soha nem válhatnak elfogadottá, megtűrté sem. Isten arra hívott el, hogy szentül éljünk ebben a gonosz világban. Testvérek! Vigyázzunk jobban magunkra és egymásra. Ezek után máris elmondhatjuk, hogy a mai bűnnel megterhelt világban a leghatásosabb misszió a tiszta és megszentelt élet.

II. Egyház és társadalom:

1. Vallom az Ige alapján, hogy nincs Istentől független életterület. Az egyház nem maradhat közömbös a világ dolgai iránt. „A nyilvános életből kizárt egyház nem volna az Uraknak Ura egyháza”- mondja Kálvin. Az egyháznak kettős missziója van: 1. a lélekmentés, az evangélium hirdetése által, 2. Krisztus királyi uralmának és igényének tudtul adása és érvényesítése ebben a világban, a társadalomban. Istentől kapott feladata a társadalom bajainak orvoslása is. Csakhogy ne felejtsük el, hogy az egyház élő és önfeláldozó lelkek nélkül ezt soha nem fogja tudni megtenni, a bajokat orvosolni. „Szánjátok oda magatokat Istennek élő, szent és kedves áldozatul.” (Róm 12,1-3) Hangsúlyozni kívánom, - amit mindenki tud,- hogy az egyház mi vagyunk. Isten Igéje és Szentlelke által összegyűjtött, az igaz hitben megegyező lelkek közössége, akiket újjászült élő reménységre, „Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által” 1Pt 1,3. Amiket a társadalomban mi csinálunk, azt az egyház csinálja a Főtől vezettetve. Neki engedelmeskedve, az Ő dicsőségére, mert az agyházban egyedül csak az Övé a dicsőség, amint Kálvin egész életében vallotta: Soli Deo Gloria! Igyekeznék tudatosítani, hogy mi, akik Krisztus teste tagjainak valljuk magunkat, nem élhetünk „fotelkeresztyénekként”. Ölbe tett kezekkel semmit sem lehet elérni. Mindenkit felszólítanék arra, hogy legyünk Krisztus teste, szeme, szája, keze, lába és követve a Mestert, szolgáljunk örömmel, míg nappal van és akkor bizonyosan enyhülnek társadalmi életünk bajai és elindulunk a szellemi és anyagi élet felemelkedése útján, mely után epekedik nem csak a magyar népünk, hanem az egész világ is.

2. Iskoláinkat, egyházi intézményeinket is Igei alapokra kell helyezni. Ragaszkodnunk kell a keresztyén jelleghez: oktatók és diákok váljanak Krisztus nevének hordozóivá, igazi keresztyénekké. Ehhez biztosítani kell a lelki és anyagi támogatást. Gyermekeink az egyház és a társadalom tagjaiként így válhatnak sóvá, kovásszá, hegyen épített várossá, csillagokká.

3. A politikában való szerepvállalásban is Istenre kell figyelni. Hogy meddig mehetünk el, ebben is eligazítást ad Isten Igéje. Vigyáznunk kell, hogy ne a világ minket, hanem mi nyerjük meg a világot. Isten és az Ő ügye számára. Isten dicsősége ne homályosodjék el soha, az evangélium hirdetése ne akadályoztassék és ügye ne szenvedjen csorbát. Nem engedhetünk az Ige  igazságából, melyben benne van a jobb élet ígérete: „Keressétek először Istennek országát és az Ő igazságát és azután minden megadatik néktek.” (Mt 6,33) Pál is írja: „nem azé, aki akarja, sem nem azé aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Róm 9,15-16) Továbbá, „nem erővel és nem hatalommal, hanem az én Lelkem erejével” (Zak 4,6).

III. Az egyház, a kegyességi mozgalmak és a szövetségek - A viszonyok tisztázása

Szorgalmaznám, hogy végre ezen a téren is tegyünk rendet. Azt olvassuk a Zsidók 11-ben, hogy a hit hősei hitükkel – és hozzáteszem – Isten és az emberek iránti szeretetükkel győzték le a világot. Meggyőződésem, hogy amely egyháznak tagjai újjászületett lelkek és Krisztusban új életet élnek, az az egyház győzi le a világot. De melyik ez az egyház? A református egyház, vagyis mi lennénk az? Amint már volt utalás reá, azt hiszem bátran kimondhatjuk, hogy nem. Sajnos, hogy bár beszélünk küzdő és győzedelmes egyházról, még nem vagyunk győzedelmesek, talán küzdők igen!? Nos, azért vannak ezek a mozgalmak, szövetségek – amelyeket az egyház maga hozott létre!!– hogy azok az egyháztagok, akik egy hullámhosszan vannak hitben, nemben, korban, egy bensőbb és bizalmasabb közösségben éljenek, anélkül, hogy az egyházból kilépnének. Ők azok, akik serkentőleg hatnak a gyülekezetben, hogy az éljen, virágozzon és gyümölcsöt teremjen. Az út a világ legyőzéséhez a lélek újjászületésén át vezet. Szükség van rájuk, úgy a CE szövetségre, Bibliaszövetségre, mint a Nőszövetségre, Férfiszövetségre, Presbiteri Szövetségre, az Ifjúsági Szövetségre, és más szövetségekre. Mivel ezek közül csak a CE szövetséggel nem tudtunk dűlőre jutni, szívem szerint törekednék erre.

Mi a CE szövetség? Röviden: egy evangéliumi és kegyességi mozgalom egyházunkban, és nem csak. Tagjai Isten akaratából igyekeznek Ige szerint élni és szolgálni. Fontosnak tartják a közösséget és a lelkek megmentését. Krisztushoz hívogatnak és azokat, akik Hozzá jönnek, igyekeznek megtartani a vele való közösségben és az Általa szerzett váltságban. Törekszenek Isten kegyelmében és kegyelméből kegyesen élni, amint az keresztényekhez, Isten gyermekeihez méltó. A kegyesség mindenre hasznos, írja Pál az 1 Tim 4,18-ban. Olyan szükséges, mint a testnek a lélek. Az egyház, az egész keresztyénség a kegyesség által lélegzik, írja Meggyesi Pál Lónyai Zsigmond patrónusának.

A Magyarországi Református Egyházban az egyház és a kegyességi mozgalmak viszonya rendezve van. Szeretném tehát, hogy mi is rendezzük. Bízom abban, hogy Isten segítségével, szeretetben rendezni is tudjuk, úgy, hogy senki se érezze magát idegennek, kiszorítottnak, megbélyegzettnek egyházunkban. Isten és a szeretetünk is ezt parancsolja.

IV. Kötelességek és jogok tiszteletben tartása

Isten segítségével minden erőmből törekednék erre.

1. Gondolok itt a gyülekezetek és lelkipásztorok kötelességeire, de jogaira is. Különösen a kihelyezésekkel és a választásokkal  kapcsolatosan, és nem csak!

2. Tisztázni kell a tisztségeket és a tisztségviselők feladatköreit, a Biblia, Hitvallás és Kánon szerint. Mindenki ismerje feladatkörét, és azt, hogy mi a feladata, amit végezzen el becsületesen. Ne kaszáljon más területekbe. 

V. Anyagi helyzet, pénzalap – a lelkiek után nagyon fontos kérdés. Pénzre minden munkaterületen szükség van. Hiszem és vallom, hogy ha megnyílnak a szívek, megnyílnak a pénztálcák is. Ezt tapasztalatból mondom. Isten ad forrásokat. Törekednék egy sokkal átgondoltabb gazdálkodásra.

VI. Rendeletek végrehajtása

Fontosnak tartom a felsőbb rendelkezések kiküldését és azok pontos betartását.

VII. A médiával való együttműködés

Fontosnak és jónak tartom, amennyiben az ügyet az egyház békéjét és Isten dicsőségét szolgálja. Nem vagyok híve gondjaink, bajaink, szennyeseink kiteregetésének sem az egyházi, sem a világi médiában. A világi média sok fájdalmat és szomorúságot okozott már eddig is, sok esetben közölt tisztességtelen, hamis dolgokat. Úgy látom, hogy rombol, propagálja és kívánatossá teszi a bűnt. Földre dönti a tekintélyt, az egyházakat egy sorba helyezi a szektákkal, máskor az ortodox és katolikus egyházzal azonosítja. Nevetségessé teszi az Isten adta hazát, népet és hazafiságot. Áldja Isten, amikor az ellenkezőjét teszi. Az egyház médiaszolgálatában kapjon teret a hitébresztő és építő igehirdetés, az egészséges tanítás, és a gyakorlati keresztyén élet bemutatása. Ezután jöhet a többi is.

Folytathatnám még tovább, remélem ennyiből is megérthető, megismerhető, hogy mi a tervem, milyen egyházat szeretnék az Úr Krisztus és a ti segítségetekkel. Isten engem úgy segéljen!

Arad, 2009. október 31.-én, a Reformáció emlékünnepén