Ez egy zsoltár, egy ének. Úgy kezdődik, hogy grádicsok éneke. Amikor a zsidók mentek fel a templomba, ilyen zsoltárokat énekeltek a lépcsőkön. Húros hangszeren, hárfán kísérték. Dávid is jól hárfázott. Ő hárfázott Saul királynak is, amikor gonosz lelkek gyötörték.

Bűnbánati zsoltár is. 7 ilyen van, sorrendben ez a 6. Ezeket mind Dávid mondta el. Luther ezeket a zsoltárokat szerette leginkább. Amikor a Bibliát fordította, ezeket fordította először. Miről van szó ezekben? A bűn és a kegyelem viszonyáról.

„A mélységből kiáltok Hozzád Uram!” A mélység a zsoltárokban a világ fenekét jelenti, a seolt, a halált, azt a helyet, ahol nincsen jelen Isten. Ott az ember el van szakítva Istentől.  Ott nincs más, csak Isten haragja és kárhoztatása. Ott van a zsoltáros, abban a mélységben érzi magát, ahol semmi kapaszkodó nincsen számára, csak egy név és ez Isten.   

Hogy került oda? A felolvasott Igében benne volt. Vétkezett Betsabé ellen, akik Hitteus Uriás felesége volt. Amikor kint kellett volna legyen a fronton, nem ment ki, otthon maradt. Palotája erkélyéről figyelt, ott látta meg Betsabét és elkövette a paráznaság bűnét. Miután megtudta, hogy Betsabé teherbe esett, aljas módok kezdi keresni a megoldást. Hazahivatja Hitteus Uriást, aki tudta, hogy nem lehet máshol, csak ahol Isten harcát harcolják. Jó lenne, ha odafigyelnénk erre és mindig ott lennénk, ahol az Isten népe van és az Ő harcát harcolnánk. Sok bűntől szabadulnánk meg.

Hitteus Uriás hazament, de nem jön be Dávid terve. Leitatja, de úgy sem lehetett őt becsapni. Egyet tudott és ahhoz tartotta magát.  Végül Dávid levelet ír hadserege parancsnokának, Joábnak. A levelet maga Hitteus Uriás vitte. A parancs az volt, hogy Joáb állítsa Hitteus Uriást az első vonalba, hogy öljék meg, haljon meg. Joáb meg is fogadta. Ő is első ember volt, mint Hitteus Uriás és két első ember nehezen fér meg. Engedelmeskedik a parancsnak. És hozzák a hírt, hogy meghalt. Most más senki sem tagadhatja le, hogy tőle vár gyermeket Betsabé. A gyermek megszületett, de meg is halt. Dávid hallgat, gondolja, hogy el tudja simítani lelkiismeretét. Egy nap Nátán jön el hozzá és elmond neki egy történetet. Úgy mondja el, hogy Dávid észre sem veszi, hogy róla van szó. Dávid magára mondja ki a halálos ítéletet: ölettessék meg. Ekkor mondja a próféta, hogy te vagy az az ember.  A bűn nem magánügy, sokak ellen van és halált érdemel. Ekkor jelenti ki Dávid, hogy vétkeztem és mondja el ezt a zsoltárt is.

Mit tesz? Ránehezedtek bűnei súlya. Érzi, hogy nyomják. Akinek volt már bűntudata, tudja, hogy mit jelent ez. Dávid kiált, könyörög, hogy Isten hallgassa meg. Úgy érzi magát, mint egy megvert gyermek, aki nem meri szemét apjára emelni. Mi a tennivaló? Istenhez fordulni, Hozzá kiáltani. Nincs más kapaszkodó, csak Isten, Jézus neve. Ebben a helyzetben mondja ki azt a kőkemény igazságot, hogy egyedül ellened vétkeztem és hogy ha Isten számon tartja a bűnt, kicsoda élhet akkor.

Mi ebből a tanulság? Az, hogy a bűnnel nem lehet együtt élni. Addig lehet csak, míg az igazságra rá nem vezet valaki minket.  Amikor Isten rámutat a bűnökre, attól a pillanattól, már nem lehet együtt élni vele. A bűnt csak Isten bocsáthatja meg. A 32. zsoltárban is elmondja ezt: amikor megvallottam bűnömet, levetted rólam bűneim terhét. Csak Isten szüntetheti meg a bűnt, úgy, hogy megbocsátja. A bűnöm Krisztus vére alá kerül. A bűnt nem lehet ne, létezővé tenni. Azzal, hogy nem vesszük tudomásul a bűnt, az még ott van. A bűn húz le a Seolba, az tart a halálba. Nem lehet vezekelve, csak megbocsátással megszüntetni. Ha a szívet valami nyomja, fordulj Istenhez és könyörögj Hozzá. Csak az bocsáthatja meg a bűnt tehát, aki ellen vétkezik az ember. Egyedül csak Isten. A tékozló fiú is azt mondja, hogy egyedül az ég ellen vétkezett. Akkor nem bocsáthatja meg a bűneimet valaki más. És Isten megbocsát! Jó ezt tudni. Mikor egy ember vétkezik, életének az egyensúlya bomlik meg. Így volt ez akkor is, amikor Ádám és Éva vétkeztek. A világ egyensúlya bomlott meg. Ezért van a 9O. zsoltárban, hogy vigasztalj meg minket a mi nyomorúságainkhoz képest. Isten bővölködik a megbocsátásban, a kegyelemben. Isten örül, ha a bűnös megtér, ha megbocsáthat. Isten örül, ha egy teremtést, ha egy életet egyensúlyba hozhat. A római levélben olvassuk, hogy az egész teremtett világ nyög és várja az Isten fiainak a megjelenését. Azért nyög, mert kibillent az egyensúlyból, amit az ember okozott. Isten örül, ha megmenthet egy lelket, ha megbocsáthatja a bűnt.

Ezért az Istent egyre jobban kellene szeretni és tisztelni, Istent, aki bővölködik a megbocsátásban. Szeressük ezt az Istent. Mutassuk meg, hogy szeretjük Őt és szeretjük egymást, úgy, hogy megbocsátunk egymásnak. Karácsony a szeretet ünnepe – hangzik, és közben nem köszönünk egymásnak, nem nyújtunk békejobbot. Szeressük ezt az Istent, aki megbocsátja a bűnt!

A zsoltár második része (5-8. versek) egy hitvallás. Mintha azt mondaná a zsoltáros, hogy van sötétség és van világosság, azaz van bűn és van kegyelem. Ez a kettő megöli egymást. Ebben a feszültségben mi a megoldás? Hogy van reggel és van este. Ahogy a világosság elnyeli a sötétséget, úgy nyeli el a kegyelem a bűnt. Ezért mondja, hogy várom a reggelt, a világosságot, a kegyelmet, hogy nyelje el az én bűnömet. Mit várunk? Kit várunk? Jézus hozta el a kegyelmet erre a földre. Ez egy folyamat. Gondoljunk az őrre: folyamatban van, hogy jön a világosság és elmúlik a sötétség és visszaáll a rend, az ember élete helyére kerül.

Mi a hajnalhasadás? Az a folyamat, hogy jön már a reggel, a világosság, a kegyelem. Nyújtja Isten a kegyelmét, csak el kell fogadjam. Akarod, hogy életed egyensúlyba kerüljön? Akarod, hogy a bánatot felváltsa az öröm? Bizonyos, hogy eljön a nappal. Ugyanilyen bizonyosak lehetünk, hogy Isten adja a kegyelmét és megtölt hálával, nyugalommal. A hajnalhasadást az őrök átélik Jákobbal addig harcolt Isten, míg feljött életében a hajnal, míg látta, hogy Istennél van a kegyelem és a megtartatás. Bízzál Izrael! Nem csak magának mondja! Itt is látható, hogy a bűn nem magánügy. Nekünk ott kell legyünk, ahol Isten látni akar, ahol ott az Isten népe. Ha a bűn nem magánügy, az ígéret sem csak Dávidnak szól, hanem egész Izraelnek. Mindenkinek szól az ígéret, hogy meg is szabadítja Izraelt minden bűnéből. Dobbanjon meg a szívünk az Ige hallatán, figyeljünk oda rá és forgassuk a szívünkben. Ha van bűnbánat, lesz szabadulás. Adj Isten, hogy megélhessük ezt!

Ámen