Lelkipásztorunk
„Isten hívott el és állított a maga szolgálatába”

"De Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok: és az Ő hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló…" (1Kor 15,10).

Nt. Józsa Ferenc lelkipásztor a Szilágyság szülötte. Sokszor mondogatja, hogy hiányzik neki a „hepehupás vén Szilágyság", de Aradon is megtalálta helyét Isten szolgálatában. Idén töltötte be 60. életévét. Ebből az alkalomból beszélgetett vele Komádi Sándor.

 
– Kérem, mutatkozzon be olvasóinknak.
– 1950. június 18-án születtem Szilágyperecsenben. Szüleim egyszerű falusi emberek voltak, sokat dolgoztak és küzdöttek a mindennapi megélhetésért és értünk gyermekekért. Bibliát olvasó és imádkozó emberek voltak, különösen édesanyánk. Isten után nekik köszönhetem életem alakulását.
Az óvodát, majd elemi tanulmányaimat szülőfalumban végeztem. A család anyagi helyzete miatt a szilágysomlyói szakiskolába felvételiztem eredményesen. A szakiskola elvégzése után esti tagozaton leérettségiztem. Az Úr mindvégig velem volt, segített, irányította életemet.

– Magyar családban és közösségben született és nevelkedett, hogyan élte meg magyarságát ifjú korában?
– Szülőfalumban együtt éltünk román barátainkkal, egy iskolába jártunk, együtt játszottunk és tanultuk egymás nyelvét. Magyarságunkat Isten ajándékának tartottuk, akárcsak vallásunkat, melyet meg kell becsülni és őrizni. Családi, rokoni összejöveteleinken mindig előjött a magyar kérdés és Erdély sorsa, ami miatt sokat bánkódtunk. Ezeken az alkalmakon gyermekként, majd ifjúként vallásos és irodalmi verseket szavaltam: Családi kör, Nemzeti dal, Szózat. Szilveszter éjszakáján szívre tett kézzel énekeltük a Himnuszt.
Isten Igéje és nemzetem iránti szeretetem mindig erőt adott ahhoz, hogy az igazságot ne hallgassam el. Ahol csak lehetett, igyekeztem ébresztgetni a lelkiismeretet, a vallási és nemzeti tudatot, amint Bethlen Gábor mondta: „Nem mindig tudjuk megtenni azt, amit kell, de mindig meg kell tenni azt, amit lehet." Én eszerint tettem, ahol és amit lehetett.

– Miért lett magyar református lelkész? A nyáj meggyőződhetett lelkipásztora hűségéről...
– Isten magyarnak és reformátusnak teremtett. Az, hogy lelkipásztor lettem, az Ő akarata volt. Megszólított és elhívott a lelkipásztori szolgálatra. Amikor én ezt megértettem, akaratára, elhívására igent mondtam. Vallom, hogy ez volt életem legnagyobb és legszebb döntése. Bár amióta Neki adtam az életemet és szolgálatára szántam el magam sok próbában volt részem, úgy a teológián, mint 32 évi szolgálatom ideje alatt. Amikor 1991-ben elfogadtuk családommal az Arad Mosóczi-telepi gyülekezet meghívását, a gyülekezet nagyon rossz szellemi és anyagi helyzetben volt. Istentiszteletre alig jártak 15-20-an az akkor nyilvántartott 800 lélekből. A gyülekezetnek egy 100-110 férőhelyes kis imaháza volt, egy egyszobás lelkészi lakása, fürdőszobával, konyhával. Az udvaron bozót, szemét és szegénység uralkodott. A kis imaterem mennyezetét fel kellett támasszuk, nehogy a nyakunkba szakadjon. Idejövetelünkkor kitakarítottuk az udvart, kerítést építettünk. Jézus szavaival biztattam híveinket, hogy ami embereknél lehetetlen, az Istennél lehetséges. Ne veszítsük el reményünket, fogjunk össze, imádkozzunk és kérjük az Úr segítségét. Aztán a gyülekezeti tagok jövögettek dolgozni. Innen-onnan használt anyagokat gyűjtöttünk, s lassan elkezdtünk építkezni: melléképület, raktárhelyiség stb. Amikor a hívek látták, hogy beindult az élet, megjött az adakozó kedvük is. Az istentiszteleten résztvevők száma vasárnapról vasárnapra növekedett. Az imaterem hamarosan kicsinyek bizonyult, így rövid időn belül sor került a bővítésre. Majd parókiaépítésre is sor került, mert egy nagy- meg egy kisszoba nem volt elég a négy gyermekkel. Az építéshez a téglát mi szedtük ki a kemencéből, hogy olcsóbb legyen. Az építőtelepről olcsón betonfalakat vásároltunk. Közben kapcsolataink révén segélyhez is jutottunk. Így a meglévő lakáshoz egy új részt építettünk, felújítva a régit is. Istené a dicsőség, a hívek örömmel jöttek segíteni, mert látták, hogy van értelme. Minden munkát igyekeztünk mi elvégezni, hogy minél kevesebb legyen a kiadás.
1993 januárjában a presbitérium egy új templom építése mellett döntött. Még nem volt rá anyagi fedezetünk, de megtanultuk, hogyha Istenben bízunk, imádkozunk és engedelmeskedünk Neki, mindent ki fog rendelni. Míg épült a templom az istentiszteleteket az udvaron sátor alatt tartottuk. Naponta 70-80 ember dolgozott ingyen, szeretetből, így hát karácsonyra már készen állt pirosban az új templom. Végleg 1995 júliusában lett kész, majd december 3-án szenteltük fel, a parókiával együtt. Ekkor történt meg a lelkészbeiktatás is, mely alkalommal egy új ezüstkehellyel gazdagodott a gyülekezet.
1994-ben egy ifjúsági ház megépítéséhez is nekikezdtünk, mely 1996-ban lett kész. Mellé építettünk még egy gyülekezeti konyhát, kántor lakást, garázst, melléképületeket. 1995 őszén Aradtól 35 km-re egy majdnem félhektáros területet vásároltunk táborozás céljára, melyre 2004-ben építettünk táborházat. Azóta több mint tízezer gyermeket, ifjút, fiatal házast, időseket táboroztattunk azzal a céllal, hogy Krisztushoz vezessük őket. Hála Istennek sokak életében lett ez áldássá.
A külső építkezésekkel párhuzamosan lelki munkát is végeztünk: gyermekvallásórák, IKE-alapítás, különböző bibliaórák, énekkar, nőszövetség. Isten áldása gazdagon kiáradt életünkre és munkánkra. Gyülekezetünk élő gyülekezetté lett, s mindezért csak az Úré a dicsőség, miénk csak „orcánk pirulása".

– Kérem, beszéljen néhány szóban a családjáról.
– A házasság Isten szívéből fakad, Ő a szerzője. Már fiatal korom óta kértem Istent, hogy majd a rendelt időben vezesse elém jövendőbeli feleségemet. Imádságaimat meghallgatta, s így Szilágykrasznán elém hozta Papp Klárát, akivel 1980. október 9-én a krasznai református gyülekezetben megesküdtünk. Azóta szolgáljuk mindketten Isten ügyét, népünket, az egyházat. 1993-ban született az ötödik, majd 1998-ban a hatodik gyermekünk. Két leány után két fiú, majd megint egy leány, s még egy fiú. Emese zenetanárnő, ő vezeti a gyülekezet énekkarát, besegít a vallásórák megtartásában. Enikő orvos, Ferencz ötödéves teológus, Lídia a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium X. osztályos tanulója. Tamás az V. osztályt végezte Aradon. Feleségem a gyülekezet kántora, s az énekkar oszlopos tagja.

Imádkozom és kérem az Urat, hogy a jövőben is használjon bennünket és vigye véghez általunk azt, amit eltervezett. Életünk és szolgálataink legyenek az Ő dicsőségére és embertársaink javára, örömére.
 
 
 
 
Harminc év Isten szolgálatában
Józsa Ferencz
2008. október elsején volt 30 éve, hogy elvégezte a kolozsvári teológiát az Arad-Mosóczi-telepi gyülekezet lelkipásztora, Nt. Józsa Ferencz. Életpályája minden tekintetben a páli evangéliumi tanítás: "Harcold meg a hitnek szép harcát" 1Tim 6–12. szellemében alakult.

1950-ben született Szilágyperecsenben, ott végezte az általános iskolát, majd Szilágysomlyón a gimnáziumot. 1974-ben beiratkozott a teológiára, elvégzése (1978) után rövid ideig Nagyszalontán segédlelkészként szolgált, utána 1981-ig Szilágyszegen lelkész. Akkor “fegyelmi okok miatt” a nagylaki szórványgyülekezetbe helyezték. A kommunista rezsim egyházellenes korszakában az ifjú lelkész képes volt arra, hogy megtagadja önmagát és korát, “felvegye az Ő keresztjét” (Mt 16,24), Urának és Mesterének “gyönyörűséges igáját” (Mt 11,30).
Józsa Ferencz lelkipásztor azok közé tartozik, akik azokban a nehéz időkben igaz hittel és szabad lelkiismerettel népünket vigasztalták, fogyatkozó hitüket és reménységüket Krisztus evangéliumával és az igazság igéivel táplálták. Mert nagyon sokan voltak a “sodródók” és kevesen az állhatatosak, sokan a “bólogatók” és kevesen a “figyelmeztetők”. E kevesek között is egyike a példamutatóknak az arad-mosóczi gyülekezet lelkipásztora. A bethleni elvet követve 1991-től szorgalmazta az adott közösség lelki és anyagi gyarapodását, bekapcsolódott családjával együtt gyülekezetünk életébe.
Minden dolgában, amit tesz és intéz, a szeretet a legfőbb irányadója és zsinórmértéke. Krisztusi szeretet ez, nem eszmei (csak értelmi szinten), hanem emberi közelállásban, mindennapi cselekedetekben, személyválogatás nélküli odahajlásban mutatkozik meg. A 30 év buzgó szolgálat áldott, maradandó gyümölcsöket termett. Ezek láthatók először is a külső építkezésekben: új templom emelkedett a régi düledező imaház helyén. Már 1992-ben felépül az új lelkipásztori lakás, később melléképületek, ifjúsági és szórványközpont. A kladovai táborház szintén ide sorolható, és még nem is említettük a más gyülekezetekben elért eredményeket.
E külső építkezések mögött a gyülekezet lelki megújulása, hitbeli és számbeli gyarapodása áll.
A rendes ünnepi istentiszteletek, bibliaórák, ifjúsági és presbiteri bibliaórák, gyermek-istentiszteletek mellett a gyülekezet nagy nyeresége, hogy lelkipásztora rendszeresen látogatja a betegeket, úrvacsorát szolgáltat számukra.
A gyülekezetben ifjúsági csoport, nőszövetség és alkoholellenes (iszákosmentő) szolgálat működik. Az ifjúság a szokásos szombati bibliaórákon kívül nyári táborokat szervez Kladován és részt vesz a hajléktalanok megsegítésében. A nőszövetség feladatai között a bibliai hét megszervezését, a karácsonyi szeretetcsomagok elkészítését és különféle munkálatok elvégzését említhetjük meg.

Testvérgyülekezetünk a gaudai (Hollandia) és a körmendi (Magyarország).

Egyházközségünk körzetekre van felosztva, melyekért 14 presbiter felelős. Az ő feladatuk a körzetben a családok látogatása, betegek, úrvacsorát igénylők jelentése a lelkészi hivatalban, valamint a közmunkák megszervezése.
Szeretettel szolgálja lelkipásztorunk a szórványban élő híveit Németszentpéteren, Sofronyán, Zimándon, törődik a szegényekkel, az elesettekkel. Aktív szerepe van az egyházkerület és az egyházmegye életében. Az ellentétek megoldásában, nehéz helyzetekben evangéliumi egyértelműséggel választ tud adni különféle kérdésekre.
A keresztyén ember legfőbb példaképe maga Jézus. Az igazi tanítványok számára az igaz hit nem más, mint “imitatio Christi” – Krisztus utánzása. Adja Isten, hogy Krisztus Urunk jeles követői közt Nt. Józsa Ferencz lelkipásztorunk, a krisztushordozó példája buzgó hívőkre találjon hívei soraiban.

Végtelenül jó, hogy akitől mindig csak kapunk, annak most mi adhatjuk oda közös ajándékainkat: a köszönet és hála jeleit, tiszteletünk jelét és a feltétlen bizalmat. Soli Deo Gloria! Egyedül Istené a dicsőség!
                                                                           A gyülekezet presbitériuma

(Megjelent a Harangszó idei 21. számában, a Presbiter-oldalon.)

 
Mit jelent a Biblia napi csendességemben?
Írta: Józsa Ferencz   
Mit jelent számomra a Biblia„Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!” Zsolt 46, 11

Erre röviden azt válaszolom, hogy azt, amit minden újjászületett hívő embernek, Isten minden gyermekének jelent, vagy kellene, hogy jelentsen. De nem vagyunk egyformák. Ahányan vagyunk, annyi félék vagyunk. Nem egyformán éljük meg hitéletünket, nem egyformán csendesedünk el és olvassuk a Szentírást. Van, aki többször is elcsendesedik és Igét olvas, van aki kevesebbszer. Márta sürög-forog a konyhában és szolgál, Mária leül Jézus lábaihoz, Rá figyel és hallgatja Őt. Számára ez mindennél fontosabb volt és még a Vendégnek is örömet szerzett. Aztán a napi munkánk, az elfoglaltságunk is más. Egyesek maguk oszthatják be idejüket, másoknak más szabja meg.
A Bibliáról sem egyformán gondolkozunk, nem egyformán drága mindenki számára. Nem mindenki ugyanazt érti, hallja ki belőle. Bár, az tegnap és ma, és mindörökké ugyanaz, ugyanaz a tartalma, az üzenete és az ígérete egyaránt. Belőle ismerjük meg Istent, önmagunkat, a bűnt, Jézust, a megváltást, a feltámadást, és az örök élet ígéretét.
Ezért szólít fel és bíztat atyai szeretettel: „Keressétek és kutassátok az írásokat, mert… ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek Rólam, és ebben van a ti örök életetek.” (Jn. 5, 39) A Biblia az élet könyve, lelki életünk tápláléka, megtartatás, élet, üdvösség. Amikor a Sátán megkísértette Jézust és arra akarta rávenni, hogy a követ változtassa kenyérré és egyen, Ő ezt válaszolta: „Nem csak kenyérrel él az ember, hanem Isten minden Igéjével, amely az Ő szájából származik.” (Mt. 4, 4) A hangsúly pedig ezen van: élni Isten Igéjével, mivel a kenyér nem old meg mindent.
Ezt, és még sok más mindent megértve, úgyszintén új életet is nyerve az Ige és Szentlélek által, fontos nekem a csendesség, az Ige és az Úrral való áldott közösség.
A Biblia örök életforrás, Isten kegyelméből fakadó forrás, amit én együtt vallok a zsoltárossal: „…minden forrásom Belőled fakad!”(Zsolt. 87, 7) Amikor elcsendesedek, Istenhez jövök, a forráshoz jövök, ahol felüdülök, megerősödöm, életre kapok. Állítom, hogy csendesség és Ige nélkül nincs lelki élet. Nagyon zajos világban élünk. Zaj van kint az utcán, és zaj van a falakon belül is. Családban élünk, melyben hat gyermek vesz körül, vendégek, idegenek, aztán a gyülekezet, annak minden gondja-baja, öröme, fájdalma nehezedik reánk. Ugye, ezt egyszerűen így mondjuk: zajlik körülöttünk az élet. A gyülekezeti, családi alkalmak mellett szükségét érzem annak, hogy egy rövidebb - hosszabb időre félrevonuljak a világ zajától - ahogy Jézus is sokszor tette - elcsendesedjek és egyedül legyek az én Urammal. Lelkem vágyik hozzá, kívánja Őt, amint Ágoston is mondta: magadra nézve teremtettél - ujjá teremtettél, Uram- és nyugtalan az én lelkem, míg meg nem nyugszik Benned. Ebben a megnyugvásban, örömmel adom át magam és a kezdeményezést is annak az Istennek, aki helyet kér életemben és beleszól Igéjén keresztül életem minden megnyilvánulásaiba. Átérzem szeretetét, jóságát, hallom szíve dobogását, szelíd hangját: „Csendesedjetek el és lássátok meg, hogy jó az Úr!”(Zsolt.46, 11) Az ige olvasása által megértem miért kell hálát adjak, mi az Ő akarata magamra, gyülekezetemre és családomra nézve. Megismerem bűneimet és megvallom azokat. Kérem, hogy az ige által mutassa meg titkos bűneimet, hogy azokat is tudjam a kereszt alá, a vér alá vinni, megvallani, és bocsánatot kérni. Bocsánatot kapok és megköszönöm azt. Segít, hogy ne vétkezzem, de ha mégis megbotlok, kérem, legyen szószólóm az Atyánál. Erőt ad, jó tanácsokat és vezetést Szentlelke által. Érzem, hogy beharmatozza és megtermékenyíti lelkemet, ahogy Jób mondja: „… gyökerem a vízig nyúlik, ágaimra éjjel harmat száll.” (Jób 29, 19) „Lelkem gazdagabb lesz, szíven erősebb, olyan leszek, mint a víz mellé ültetett fa… és nem fél, ha jön a hőség” Jer.17,7-8 Amint már említettem, Istennek Igéje lelki életem lelki kenyere, táplálék, amely az örök életre is táplál. Erőt, biztonságot, tartást ad, tisztességre, becsületességre és szolgálatra lelkesít, mi több szolgálatra hajt, buzdít. Tudom, hogy sokat csetlek-botlok, akaratom ellenére is, de az Úr felemel, megerősíti lábamat, hogy haladhassak a mennyei cél felé vezető úton. Feleségemmel és az itthon lévő gyermekekkel is elcsendesedünk az Ige közösségében, megbeszéljük az Igét és együtt imádkozunk. Vallom, hogy áldott a belső szoba csendje, áldott dolog Isten Igéjének, szeretetének, és az Ő életközösségében időzni. A család minden tagja, tehát a gyermekek is megtartják a maguk csendességét, igét olvasnak, imádkoznak
Tudjuk, hogy az Istennel való közösséget, a Ígét senki és semmi más nem helyettesíti. Nincs más forrás, melyből az élet vize csörgedezne, csak ez az egy, csak Jézus Krisztus és csak a Szentírás. Csak ez éltet és tart meg az örökélet számára. Azért is fontos számomra a csendesség, mert tudom, hogy felelős vagyok a magam lelkéért, családomért, a gyülekezetért, népemért.
Bűneim elrendezése, életem felülvizsgálása, különböző dolgok helyretétele a legtöbb esetben, az egyéni csendességben történik meg, Isten jelenlétében, az Ige fényében. Istennek csak hozzám szóló üzenetét a Vele való közösségben, a négyszemközti beszélgetésben kapom meg. Meggyőződésem, hogy a saját életem rendben tartásával tartozom mindenkinek, akiket már fennebb említettem.
Fáj és szomorú vagyok, hogy csendességeim, csendességeink nem mindig valósulnak meg a legjobban, de azért örömmel mondom, hogy sok áldást nyerünk naponta, melyekért igyekszünk hálát adni, és nem csak szavakban, hanem életünkkel is.

Mit jelent számomra a BibliaTestvéri szeretettel ajánlom mindenkinek a legalább napi egyszeri csendességet, úgy személyes, mint családi életében, de ha lehetséges a többszörit is. Más lesz a napunk, szebb lesz az életünk.
Végül, segítő szándékkal elmondom, hogy én mikor és hogyan szoktam napi csendességemet tartani. Kezdem a mikorral. Először hajnalban csendesedem el. Hogy miért? Gondolom, nem kell nagyon magyarázni. Csend van, én pedig pihentebb és frissebb vagyok. És azért is, mert tartom magam ahhoz, hogy Vele kezdjem a napot. Hogyan teszem? Imádsággal kezdem. Megköszönöm, hogy felébredhettem, hogy vigyázott ránk és megajándékozott egy új nappal. Kérem bűneim bocsánatát, és hogy hárítson el minden akadályt az Ige útjából. Tegye szívemet fogékonnyá és késszé az Ige befogadására. Utána egy kis ideig csendben maradok, Rá figyelek és várok. Az imádság, hallgatás is. Amikor szól, és indíttatást ad veszem a Bibliát és elolvasom a kalauzban kijelölt Igét. Elmélkedem felette, és újra imádkozom. Segítséget kérek, hogy az Igét megtarthassam szívemben engedelmességgel, és hogy tovább adhassam azt. Megköszönöm, amit kaptam, amit még kapni fogok és azt is, hogy továbbadhatom. Mondanom sem kell, hogy először szeretteimnek adom át, hiszen velük találkozom először. Átadom a kapott üzenetet, hogy új üzenetben, új áldásban részesülhessek.
Egy szabadabb fordításban olvastam pár évvel ezelőtt a Jer. 23, 25-öt. Azóta még jobban igyekszem a kapott üzenet továbbadására. Az Ige így hangzik: „Amikor találkoztok így köszöntsétek egymást: Mit mondott ma néked az Úr?!” Látjuk mennyire fontos, hogy mielőtt köszönthetem családom tagjait, azokat, akikkel találkozom a nap folyamán, elolvasnom az Igét, hogy belőle megértve Isten üzenetét, elmondjam mit mondott Ő nekem. De jó lenne, ha sohasem kapnánk magunkat hoppon, ha sohasem kellene szégyenkeznünk azért, mert nem olvastuk el az Igét, nincs bennünk, és így nincs mit továbbadjunk. Áldott dolog, és ez boldoggá is tesz, hogy továbbadhatom azt, amit az Úrral való közösségben Tőle kaptam. Ha általa másokat megvigasztalhatok, erősíthetek, ha áldássá válhatok testvéreim számára. Továbbá ha csendességre, az Ige olvasására bíztathatok és megkedveltethetem azt, hogy azután együtt mondhassuk: „Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a Te szavaid örömömre váltak és szívemnek vigasságára…” Jer.15,16
Akinek nincs, annak Bibliát adok, melybe beleírom: „Legyen a mindennapi kenyered!” A gyermekeknek tanítottam és tanítom az Ige olvasására bíztató éneket:
„Olvasd az Igét reggel, olvassad délben is,
Olvassad minden este, olvassad szüntelen!”

A családunkban és a gyülekezetünkben is örömmel énekeljük azt az éneket, melyet szeretettel ajánlok mindenki figyelmébe és helyezek Isten minden gyermeke szívére, amely így hangzik:

Nem hagyjuk el a Bibliát, Isten szent Igéjét,
Ez támasza az aggoknak és ifjúnak vezér,
Ez nap, mely fényes sugarát utunkra hinti el,
Ebből halljuk Jézus szavát, Ez Istenhez emel.
 
Nem hagyjuk el a Bibliát sem baj,- sem örömér’
E kincset nem veszi tőlünk senki, bármit ígér.
Akármit tesz is a világ, ha üldöz, ha csábít,
Eltűrünk minden szenvedést Isten megszabadít.
 
Nem hagyjuk el a Bibliát, terjesszük mindenhol,
Míg Jézus éltető szavát hallják közel s távol,
Míg kegyelmének hatalmát érzi a nagy világ.
Megfogadjuk, el nem hagyjuk soha a bibliát.

Hiszem, hogy mindazok, akik elolvassák ezeket a sorokat, megértik, hogy mit jelent nekem a csendesség, Istennek drága Igéje, és hogy mit kellene jelentsen mindenki számára.

Testvérem! Gyönyörködjél az Úrban és az Ő Igéjében szüntelen!
Józsa Ferencz
Arad-Mosóczi lelkipásztor
 


AJÁNLJA ADÓJA 2%-ÁT

    nyomtatvány letöltése      

    Május 17 a határidő!!!!