2008. október elsején volt 30 éve, hogy elvégezte a kolozsvári teológiát az Arad-Mosóczi-telepi gyülekezet lelkipásztora, Nt. Józsa Ferencz. Életpályája minden tekintetben a páli evangéliumi tanítás: "Harcold meg a hitnek szép harcát" 1Tim 6–12. szellemében alakult.

1950-ben született Szilágyperecsenben, ott végezte az általános iskolát, majd Szilágysomlyón a gimnáziumot. 1974-ben beiratkozott a teológiára, elvégzése (1978) után rövid ideig Nagyszalontán segédlelkészként szolgált, utána 1981-ig Szilágyszegen lelkész. Akkor “fegyelmi okok miatt” a nagylaki szórványgyülekezetbe helyezték. A kommunista rezsim egyházellenes korszakában az ifjú lelkész képes volt arra, hogy megtagadja önmagát és korát, “felvegye az Ő keresztjét” (Mt 16,24), Urának és Mesterének “gyönyörűséges igáját” (Mt 11,30).
Józsa Ferencz lelkipásztor azok közé tartozik, akik azokban a nehéz időkben igaz hittel és szabad lelkiismerettel népünket vigasztalták, fogyatkozó hitüket és reménységüket Krisztus evangéliumával és az igazság igéivel táplálták. Mert nagyon sokan voltak a “sodródók” és kevesen az állhatatosak, sokan a “bólogatók” és kevesen a “figyelmeztetők”. E kevesek között is egyike a példamutatóknak az arad-mosóczi gyülekezet lelkipásztora. A bethleni elvet követve 1991-től szorgalmazta az adott közösség lelki és anyagi gyarapodását, bekapcsolódott családjával együtt gyülekezetünk életébe.
Minden dolgában, amit tesz és intéz, a szeretet a legfőbb irányadója és zsinórmértéke. Krisztusi szeretet ez, nem eszmei (csak értelmi szinten), hanem emberi közelállásban, mindennapi cselekedetekben, személyválogatás nélküli odahajlásban mutatkozik meg. A 30 év buzgó szolgálat áldott, maradandó gyümölcsöket termett. Ezek láthatók először is a külső építkezésekben: új templom emelkedett a régi düledező imaház helyén. Már 1992-ben felépül az új lelkipásztori lakás, később melléképületek, ifjúsági és szórványközpont. A kladovai táborház szintén ide sorolható, és még nem is említettük a más gyülekezetekben elért eredményeket.
E külső építkezések mögött a gyülekezet lelki megújulása, hitbeli és számbeli gyarapodása áll.
A rendes ünnepi istentiszteletek, bibliaórák, ifjúsági és presbiteri bibliaórák, gyermek-istentiszteletek mellett a gyülekezet nagy nyeresége, hogy lelkipásztora rendszeresen látogatja a betegeket, úrvacsorát szolgáltat számukra.
A gyülekezetben ifjúsági csoport, nőszövetség és alkoholellenes (iszákosmentő) szolgálat működik. Az ifjúság a szokásos szombati bibliaórákon kívül nyári táborokat szervez Kladován és részt vesz a hajléktalanok megsegítésében. A nőszövetség feladatai között a bibliai hét megszervezését, a karácsonyi szeretetcsomagok elkészítését és különféle munkálatok elvégzését említhetjük meg.

Testvérgyülekezetünk a gaudai (Hollandia) és a körmendi (Magyarország).

Egyházközségünk körzetekre van felosztva, melyekért 14 presbiter felelős. Az ő feladatuk a körzetben a családok látogatása, betegek, úrvacsorát igénylők jelentése a lelkészi hivatalban, valamint a közmunkák megszervezése.
Szeretettel szolgálja lelkipásztorunk a szórványban élő híveit Németszentpéteren, Sofronyán, Zimándon, törődik a szegényekkel, az elesettekkel. Aktív szerepe van az egyházkerület és az egyházmegye életében. Az ellentétek megoldásában, nehéz helyzetekben evangéliumi egyértelműséggel választ tud adni különféle kérdésekre.
A keresztyén ember legfőbb példaképe maga Jézus. Az igazi tanítványok számára az igaz hit nem más, mint “imitatio Christi” – Krisztus utánzása. Adja Isten, hogy Krisztus Urunk jeles követői közt Nt. Józsa Ferencz lelkipásztorunk, a krisztushordozó példája buzgó hívőkre találjon hívei soraiban.

Végtelenül jó, hogy akitől mindig csak kapunk, annak most mi adhatjuk oda közös ajándékainkat: a köszönet és hála jeleit, tiszteletünk jelét és a feltétlen bizalmat. Soli Deo Gloria! Egyedül Istené a dicsőség!
                                                                           A gyülekezet presbitériuma

Erre röviden azt válaszolom, hogy azt, amit minden újjászületett hívő embernek, Isten minden gyermekének jelent, vagy kellene, hogy jelentsen. De nem vagyunk egyformák. Ahányan vagyunk, annyi félék vagyunk. Nem egyformán éljük meg hitéletünket, nem egyformán csendesedünk el és olvassuk a Szentírást. Van, aki többször is elcsendesedik és Igét olvas, van aki kevesebbszer. Márta sürög-forog a konyhában és szolgál, Mária leül Jézus lábaihoz, Rá figyel és hallgatja Őt. Számára ez mindennél fontosabb volt és még a Vendégnek is örömet szerzett. Aztán a napi munkánk, az elfoglaltságunk is más. Egyesek maguk oszthatják be idejüket, másoknak más szabja meg.
A Bibliáról sem egyformán gondolkozunk, nem egyformán drága mindenki számára. Nem mindenki ugyanazt érti, hallja ki belőle. Bár, az tegnap és ma, és mindörökké ugyanaz, ugyanaz a tartalma, az üzenete és az ígérete egyaránt. Belőle ismerjük meg Istent, önmagunkat, a bűnt, Jézust, a megváltást, a feltámadást, és az örök élet ígéretét.
Ezért szólít fel és bíztat atyai szeretettel: „Keressétek és kutassátok az írásokat, mert… ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek Rólam, és ebben van a ti örök életetek.” (Jn. 5, 39) A Biblia az élet könyve, lelki életünk tápláléka, megtartatás, élet, üdvösség. Amikor a Sátán megkísértette Jézust és arra akarta rávenni, hogy a követ változtassa kenyérré és egyen, Ő ezt válaszolta: „Nem csak kenyérrel él az ember, hanem Isten minden Igéjével, amely az Ő szájából származik.” (Mt. 4, 4) A hangsúly pedig ezen van: élni Isten Igéjével, mivel a kenyér nem old meg mindent.
Ezt, és még sok más mindent megértve, úgyszintén új életet is nyerve az Ige és Szentlélek által, fontos nekem a csendesség, az Ige és az Úrral való áldott közösség.
A Biblia örök életforrás, Isten kegyelméből fakadó forrás, amit én együtt vallok a zsoltárossal: „…minden forrásom Belőled fakad!”(Zsolt. 87, 7) Amikor elcsendesedek, Istenhez jövök, a forráshoz jövök, ahol felüdülök, megerősödöm, életre kapok. Állítom, hogy csendesség és Ige nélkül nincs lelki élet. Nagyon zajos világban élünk. Zaj van kint az utcán, és zaj van a falakon belül is. Családban élünk, melyben hat gyermek vesz körül, vendégek, idegenek, aztán a gyülekezet, annak minden gondja-baja, öröme, fájdalma nehezedik reánk. Ugye, ezt egyszerűen így mondjuk: zajlik körülöttünk az élet. A gyülekezeti, családi alkalmak mellett szükségét érzem annak, hogy egy rövidebb - hosszabb időre félrevonuljak a világ zajától - ahogy Jézus is sokszor tette - elcsendesedjek és egyedül legyek az én Urammal. Lelkem vágyik hozzá, kívánja Őt, amint Ágoston is mondta: magadra nézve teremtettél - ujjá teremtettél, Uram- és nyugtalan az én lelkem, míg meg nem nyugszik Benned. Ebben a megnyugvásban, örömmel adom át magam és a kezdeményezést is annak az Istennek, aki helyet kér életemben és beleszól Igéjén keresztül életem minden megnyilvánulásaiba. Átérzem szeretetét, jóságát, hallom szíve dobogását, szelíd hangját: „Csendesedjetek el és lássátok meg, hogy jó az Úr!”(Zsolt.46, 11) Az ige olvasása által megértem miért kell hálát adjak, mi az Ő akarata magamra, gyülekezetemre és családomra nézve. Megismerem bűneimet és megvallom azokat. Kérem, hogy az ige által mutassa meg titkos bűneimet, hogy azokat is tudjam a kereszt alá, a vér alá vinni, megvallani, és bocsánatot kérni. Bocsánatot kapok és megköszönöm azt. Segít, hogy ne vétkezzem, de ha mégis megbotlok, kérem, legyen szószólóm az Atyánál. Erőt ad, jó tanácsokat és vezetést Szentlelke által. Érzem, hogy beharmatozza és megtermékenyíti lelkemet, ahogy Jób mondja: „… gyökerem a vízig nyúlik, ágaimra éjjel harmat száll.” (Jób 29, 19) „Lelkem gazdagabb lesz, szíven erősebb, olyan leszek, mint a víz mellé ültetett fa… és nem fél, ha jön a hőség” Jer.17,7-8 Amint már említettem, Istennek Igéje lelki életem lelki kenyere, táplálék, amely az örök életre is táplál. Erőt, biztonságot, tartást ad, tisztességre, becsületességre és szolgálatra lelkesít, mi több szolgálatra hajt, buzdít. Tudom, hogy sokat csetlek-botlok, akaratom ellenére is, de az Úr felemel, megerősíti lábamat, hogy haladhassak a mennyei cél felé vezető úton. Feleségemmel és az itthon lévő gyermekekkel is elcsendesedünk az Ige közösségében, megbeszéljük az Igét és együtt imádkozunk. Vallom, hogy áldott a belső szoba csendje, áldott dolog Isten Igéjének, szeretetének, és az Ő életközösségében időzni. A család minden tagja, tehát a gyermekek is megtartják a maguk csendességét, igét olvasnak, imádkoznak
Tudjuk, hogy az Istennel való közösséget, a Ígét senki és semmi más nem helyettesíti. Nincs más forrás, melyből az élet vize csörgedezne, csak ez az egy, csak Jézus Krisztus és csak a Szentírás. Csak ez éltet és tart meg az örökélet számára. Azért is fontos számomra a csendesség, mert tudom, hogy felelős vagyok a magam lelkéért, családomért, a gyülekezetért, népemért.
Bűneim elrendezése, életem felülvizsgálása, különböző dolgok helyretétele a legtöbb esetben, az egyéni csendességben történik meg, Isten jelenlétében, az Ige fényében. Istennek csak hozzám szóló üzenetét a Vele való közösségben, a négyszemközti beszélgetésben kapom meg. Meggyőződésem, hogy a saját életem rendben tartásával tartozom mindenkinek, akiket már fennebb említettem.
Fáj és szomorú vagyok, hogy csendességeim, csendességeink nem mindig valósulnak meg a legjobban, de azért örömmel mondom, hogy sok áldást nyerünk naponta, melyekért igyekszünk hálát adni, és nem csak szavakban, hanem életünkkel is.

Testvéri szeretettel ajánlom mindenkinek a legalább napi egyszeri csendességet, úgy személyes, mint családi életében, de ha lehetséges a többszörit is. Más lesz a napunk, szebb lesz az életünk.
Végül, segítő szándékkal elmondom, hogy én mikor és hogyan szoktam napi csendességemet tartani. Kezdem a mikorral. Először hajnalban csendesedem el. Hogy miért? Gondolom, nem kell nagyon magyarázni. Csend van, én pedig pihentebb és frissebb vagyok. És azért is, mert tartom magam ahhoz, hogy Vele kezdjem a napot. Hogyan teszem? Imádsággal kezdem. Megköszönöm, hogy felébredhettem, hogy vigyázott ránk és megajándékozott egy új nappal. Kérem bűneim bocsánatát, és hogy hárítson el minden akadályt az Ige útjából. Tegye szívemet fogékonnyá és késszé az Ige befogadására. Utána egy kis ideig csendben maradok, Rá figyelek és várok. Az imádság, hallgatás is. Amikor szól, és indíttatást ad veszem a Bibliát és elolvasom a kalauzban kijelölt Igét. Elmélkedem felette, és újra imádkozom. Segítséget kérek, hogy az Igét megtarthassam szívemben engedelmességgel, és hogy tovább adhassam azt. Megköszönöm, amit kaptam, amit még kapni fogok és azt is, hogy továbbadhatom. Mondanom sem kell, hogy először szeretteimnek adom át, hiszen velük találkozom először. Átadom a kapott üzenetet, hogy új üzenetben, új áldásban részesülhessek.
Egy szabadabb fordításban olvastam pár évvel ezelőtt a Jer. 23, 25-öt. Azóta még jobban igyekszem a kapott üzenet továbbadására. Az Ige így hangzik: „Amikor találkoztok így köszöntsétek egymást: Mit mondott ma néked az Úr?!” Látjuk mennyire fontos, hogy mielőtt köszönthetem családom tagjait, azokat, akikkel találkozom a nap folyamán, elolvasnom az Igét, hogy belőle megértve Isten üzenetét, elmondjam mit mondott Ő nekem. De jó lenne, ha sohasem kapnánk magunkat hoppon, ha sohasem kellene szégyenkeznünk azért, mert nem olvastuk el az Igét, nincs bennünk, és így nincs mit továbbadjunk. Áldott dolog, és ez boldoggá is tesz, hogy továbbadhatom azt, amit az Úrral való közösségben Tőle kaptam. Ha általa másokat megvigasztalhatok, erősíthetek, ha áldássá válhatok testvéreim számára. Továbbá ha csendességre, az Ige olvasására bíztathatok és megkedveltethetem azt, hogy azután együtt mondhassuk: „Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a Te szavaid örömömre váltak és szívemnek vigasságára…” Jer.15,16
Akinek nincs, annak Bibliát adok, melybe beleírom: „Legyen a mindennapi kenyered!” A gyermekeknek tanítottam és tanítom az Ige olvasására bíztató éneket:

„Olvasd az Igét reggel, olvassad délben is,
Olvassad minden este, olvassad szüntelen!”

A családunkban és a gyülekezetünkben is örömmel énekeljük azt az éneket, melyet szeretettel ajánlok mindenki figyelmébe és helyezek Isten minden gyermeke szívére, amely így hangzik:

Hiszem, hogy mindazok, akik elolvassák ezeket a sorokat, megértik, hogy mit jelent nekem a csendesség, Istennek drága Igéje, és hogy mit kellene jelentsen mindenki számára.

Testvérem! Gyönyörködjél az Úrban és az Ő Igéjében szüntelen!

Józsa Ferencz

Arad-Mosóczi lelkipásztor