2010 Január 24 – Vasárnap d.e.

1 Királyok 17,1-7

Salamon halála után a 7. király van trónon, Akháb. A 7 király összesen 58 évet uralkodott. Salamon után Jeroboám lett a király, aki két aranyborjút építetett fel, két magas hegyen és oda irányította áldozni a népet. Templomot is épített a hegyekre a felesége részér, aki idegen ország leánya volt, ahol a Baált imádták. Amikor feleségül jött, magával hozott sok baál papot is, akik a bálványtanítást hirdették.  A hitetlenség a tetőfokára hágott. Káosz alakult ki az országban. A nép elveszítette a fejét. Azt sem tudták, kihez imádkozzanak, ki az Isten? Soha ilyen távol nem került Izrael népe Istentől, mint most. A lelki élet soha nem volt ilyen mélyen. Istentől nagyon-nagyon távol kerültek. Mintha Isten lenyelte volna azt a sok istentelenséget, amit a nép elkövetett, s mintha  a nép is megnyugodott volna, hogy mehet ez így tovább. És akkor jött és szólt Isten Illésen keresztül. Vagyunk mi is így, hogy egyszer csak jön Isten és közbelép, hogy nem jó az, ahogy élsz, ahogy csinálod, nem Isten útján vagy! 

Megjelenik Illés, mintha az égből pottyant volna le. Nem tudjuk, hol készült a prófétai szolgálatra, csak annyit tudunk meg Jakab leveléből, hogy sokat imádkozott. Jön, és odaáll a király elé és elmondja, hogy nem lesz sem eső, sem harmat. Jön a büntetés, mert Isten megállítja azt a folyamatot, ami elindult. Tudjuk, mit jelent, ha egy hétig nincs eső, hát akkor 3 és fél évig! Nem lesz sem harmat, sem eső, veszélybe kerül az élet, sokan meg fognak halni. Illés  a király és a nép lelkiismeretét próbálja élesztgetni: mivel Istent semmibe veszitek, Ő számon kér benneteket. Csak Illés imádságára ad Isten majd esőt és az ő beszédére és imádságára szűnik is meg. A király megharagszik, üldözni kezdi Illést. Istennek az övéire gondja van, Keletre küldi Illést, a Kérib patakjához. Érezzük Isten szeretetét és gondviselését, énekeljük is: „Gondviselő jó Atyám vagy, ó, én édes Istenem!”. Ha te az istené vagy, jöjjön bármilyen próba, Isten az övéit ki tudja emelni, ha akarja. Legyen ez számunkra bíztatás, bátorítás, hogy Istennek gondja van reánk. Akik az Istent szeretik és tisztelik Őt, azokra gondja van Istennek. Kiemeli Illést és elküldi messze, Keletre. Persze, nem csak ezért, hanem majd 3,5 év után meg kellett jelenjen a Kármel hegyén és a hitéről ott bizonyságot kellett tegyen. Isten azért is ragadja ki és küldi el az övéit, hogy megóvja, megtartsa és valamilyen nagyobb feladatra készítse fel. Erre Illésnek is fel kellett készüljön, és a népet is fel kellett készíteni, hogy meghallja Isten figyelmeztetését. Ha kell, az Ő nép érdekében, Isten büntet. Sokan szenvedtek! Ha nem akarja  a nép meghallani szép szóval, Isten használja a vesszőt és a botot. Kell-e nekünk ez? Hogy Isten a mi életünkben is kemény eszközökhöz forduljon? Nem az lenne a helyes, ha Istenre hallgatnánk, ha nem hagynánk el Istent? Kell nekünk, hogy elővegye a botot, ahogy a szülő is előveszi sokszor. A szülő sem szívesen csinálja, - de kell, hogy felrázza a lelkünket.

Mi az, amit Illésnek meg kellett tanulni? Illés szót fogadott Istennek. Meg kellett tanulja a csendet, a belső szobának a csendjét, ahogy Jézus mondja. Mielőtt nyilvánosan bizonyságot tesz a hitéről, Illésnek el kellett rejtőzzön. Ebben a csendben tanítja meg az embert, hogy kicsoda is Ő. Ebben a csendben látja meg az ember, hogy milyen hatalmas Isten. Ne higgyj senki és semmi másban, egyedül csak Benne. Ezért kellett ez a csend, hogy el ne higgye magát Illés. Ezért kell nekünk is a csend, hogy Istenről bizonyságot tudjunk tenni, hogy megtanuljuk kik vagyunk és kicsoda  az Isten.  Isten a rejtekhelyeken készíti fel az övéit.

A másik, amit meg kellett Illés tanuljon az volt, hogy hogyan kell nap mint nap hitből élni. És erre tanít bennünket is most. Nem Illés választotta meg a helyet, oda kellett neki menni, ahova Isten küldte. Illés hite Isten Igéjére és Isten beszédére támaszkodott, bár nem tudta, hogy lesz-e ott kenyér, mit egyen. Hitből élni nap, mint nap. Illés is naponta kellett várja a hollókat, akik kenyeret és húst hoztak neki. A víz ott volt a patakban, de a  kenyér és a hús nem. Nap mint nap Istenre várni, Tőle kérni, Rá hagyatkozni és Neki hálát adni. Tanuljunk meg hitből élni, hogy Isten nélkül lehetetlen az élet. Aki nem olvassa el a bibliát, annak a hite mire támaszkodik? Hogy tud az hitből élni nap, mint nap? Olyan könnyen otthagyjuk az istentiszteleteket, otthagyjuk a Bibliát a polcon. Szükségünk van Isten Igéjére, arra, hogy isten szavára rátámaszkodjunk. Boldog az az ember, akinek hite van, aki hitből él, aki Istenre tud támaszkodni és Istentől várja a segítséget.

Illés nem vonakodik, oda megy, ahová isten küldi. Isten az Ő gondviselését ott érezteti meg az emberrel, ahová Ő állít. Isten szeretetét ott lehet megtapasztalni, ahová Ő küld és ott lehet az Isten áldásaiban részesülni. Nem a magam által választott helyen, csak ahová Isten küld. Tanuljuk meg, hogy az Isten gondviselésében csak ott lehet részünk, ahol Ő látni akar engem. Nem lehet számomra kedvesebb hely, mint, amit Isten mutat.

 Illés engedelmeskedik, elmegy, eszi a hollók által hozott húst és kenyeret és issza a vizet. És egy nap, kiszárad a patak. Ki hibázott? Miért? Miért vonja meg isten övéitől az áldások forrását? Miért az, ami Haitiben volt? Nem kis próba ez Illés hite számára? A lehetőségek forrását megvonja Isten még az övéitől is. Kiszárad a patak, de Isten marad! Isten él! És, aki él, még ha megpróbálja az övéit is, nem azért teszi, mert elhagyott, hanem mert még nagyobb megtapasztalásokba akar vezetni. Tapasztaljuk meg, hogy Isten kegyelme nem fogy el az Őt félők iránt! Sosem mondjuk, mert azért van, mert Isten büntet. Illés sem mondta, mert tudta, hogy ez is a hite próbája. A víz elfogyott, de Isten megmarad! Csodálatos ez. Ha Isten bezár egy ajtót, kinyit egy ablakot! Isten nem hagyja el az övéit, hanem megdicsőíti általuk magát. Ahol Isten neve megdicsőül, ott a próbákban levőknek a javára fordít mindent Isten, mert ez az Isten. A javamra fordítja a próbát. De ne felejtsük el, legyek a helyemen, ott, ahol, Isten akar látni. Figyeljünk Istenre, hallgassunk a szavára és ad még nagyobb megtapasztalásokat, ha kiálljuk a próbát. Éljünk az Isten Igéje szerint, meglátjuk, áldott megtapasztalásokon megyünk át. Adja Isten, hogy így legyen!